Szerintetek pszichológushoz kéne mennem?

30 éves vagyok, van férjem, gyerekeim. Mióta a gyerekek születtek, azóta jut többször eszembe a gyerekkorom és, hogy miket éreztem, hogy viselkedtek a szüleim. Alapvetően jó gyerekkorom volt, apukám túlságosan védett, később folyton csesztetett valamiért: pl nyári szünetben a kövi évben esedékes érettségivel, nyelvvizsgával, stb. Nyilván mostmár ilyenek nincsenek. Anyukám volt a karrieristább, vele töltöttem kevesebb időt gyerekként. Délután is vállalt magánórákat, szeretett és szeret, mert gondoskodik rólam (pl.néha megfőzi a kedvenc ételem, ha kell és ő épp ott van, vásárol nekünk stb.), de olyan, mintha nem lennénk közel egymáshoz. Ő eleve hideg típus, sokszor nyers és bunkó. Bocsánatot talán életében egyszer, ha kért tőlem. Titkokat kibeszél, bár már nem mondok neki. Barátai nincsenek, az unokáival aranyos, de nem az a melegszívű nagyi fajta.A szüleim között kb.lakótársi viszony van, biztos szeretik egymást, de sose mennek sehova randizni, utazni..azt vettem észre, hogy kezdek úgy viselkedni a kislányommal néha mint anyukám. Ezt nem akarom, illetve ilyen semmilyen kapcsolatot se szeretnék. Néha hiányzik egy olyan anyuka, aki kicsit a barátnőm is egyben, aki jó példa. (Anyum cigizik, néha iszogat, meg nagyon a munkának él) Emellett sokszor szégyellem magam, hogy mi megyünk ide-oda, utazni pl, de ők nem mennek. Nem anyagi okai vannak, hanem együtt nem akarnak, mi meg már család vagyunk Szerintetek el kéne mennem ezeket kibeszélni vagy elég ha jobban odafigyelek a szavaimra/tetteimre a gyerekekkel? Köszi, ha elolvastad. :)